Ha két találós kérdésre nem érkezett megfejtés, de azért felteszem a harmadikat, akkor én most kitartó vagyok vagy valami egészen más?
Kitől származik az alábbi idézet, melybe épp most botlottam bele?
De még inkább arra vagyok kíváncsi, asztrológusok, asztrós érdeklődésűek mit szólnak hozzá.
Tehát szó sincs róla, hogy fillérből lesz a korona. A korona kétféle módon lesz.
Egyik se a fillér. Legelső módja, előfeltétele, ősténye, bázisa a szerencse.
No, most értünk a második számú példaszóhoz, az ész második számú közellenségéhez, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa.
Ez az újabb antik szélhámos, aki a polgárosodás barokk kőkorszakában merészelte kiejteni a száján ezt az ostobaságot, voltaképpen ikertestvére a fillérből lesz a korona című igazság feltalálójának.
Mindenki szorgalmasan kovácsolja a saját szerencséjét. Ez tény. De a semmit kovácsolja. Csak igen kevés embernek van szerencséje. És csak igen kevés embernek lesz. Az, hogy valaki a szerencséjét kovácsolja, és ennek ellenére szerencséje is lesz, majdnem lehetetlen, mert a szerencse lényege az, hogy őt nem lehet kovácsolni. Ő a fából vaskarika, ő a nem várt, nem művelhető és nem kontemplálható. Ő a Szerencse.
Én egyelőre azt, hogy vigyorgok, mint a vadalma.
Aztán majd jövök már lassan valami rendes poszttal is. ; )
Két könyvajánlóval először is: az egyik egy érdekes asztrológiai játékról avagy kísérletről tudósít, a másiknak pedig köze sincs az asztrológiához - a szerencséhez már inkább -, de szerintem minden asztrológusnak bele kellene olvasnia.
