Megnéztem a blog statisztikáját, mire keresve keverednek ide, akik idekeverednek, és látom, valaki találós kérdésekre, "amikben csillagok vannak". Az jó, olyat én is akarok. Ciki, egy sem jut eszembe, ha tudtok, írjatok.
Csak nem bírtam ki, közben keresgélni kezdtem, nagy nehezen találtam párat:
"Melyik szekérre nem lehet szénát rakni? A Göncölszekérre"
"Szekeremnek van kereke négy,
de te azzal sehova se mégy.
Én se ültem rajta soha még,
messze van az ide, mint az ég."
"Fent lakom az égen, melegít a fényem, sugárból van bajszom, este van, ha alszom."
"Melyik út nem porzik sose? (Tejút)
"Gyönyörködős fényecskék / Láthatjuk őköt esténként (csillagok)" (aúú...)
és egy nem csillagos, de ideillő:
"Ismerünk egy magas fát,
rajta épp tizenkét ág,
négy fészek mindegyiken,
hét tojás a fészkekben."
Azért egyet felteszek én is (bár még az előzőt sem fejtettétek meg), igaz, keresgélő barátunk valószínűleg nem ilyenre gondolt:
Hol keressük Arany János Ágnes asszonyát az égen?
Próbálkoztam már vele egyszer egy "asztrológiai" fórumon, hehe, ott is figyel három éve megválaszolatlanul.
Segítségül itt a vers:
Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Odagyűl az utczagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
"Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöczbe gyere mostan.
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Mert, alighogy félre fordul,
Rémek táncza van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek ülnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
"Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vizen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
"Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
Oh! irgalom atyja ne hagyj el!
Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
És ez így megy évről-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arcza hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ráncz verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa ─
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!
És megtaláltam a youtube-on is, megzenésítve! De nem teszem be, ti sem bántottatok engem.